Édesanyám szívkórházi látogatásakor lementünk sétálni a tópartra és ott készült ez a fotó.
Mikor előhívtam eszembe jutott a madarak ellentétes röptéről a kettészakított országunk.
Hová repülünk te és én ............ eszembe jutnak a popköltő sorai .........
„Mindenki tudja, hogy ennyi az egész. Az élet csak arasznyi repülés földtől a földig. A világnak mindegy, hogy meddig érsz. De neked és nekem, ez most az egyetlen, az első és az utolsó bevetés.”
